Ezt a filmet – és egy kicsit a rendezőjét is – jól elnyelte az idő feneketlen kútja. Pedig Romy Schneider egy Lily nevű prostituáltat alakít, és ennek az információnak önmagában elégnek kellene lenni ahhoz, hogy tömegek kezdjenek érdeklődni a Sátáni…

Frances Farmert, a harmincas, negyvenes évek Hollywoodjának már-már abszurdba hajlóan tragikus sorsú színésznőjét a csodálatos Jessica Lange olyan elementáris erővel kelti életre ebben az 1982-ben készült filmben, hogy – hangozzon ez bármekkora istenkáromlásnak – szinte eltörpül mellette az ugyanebben az…

Bob Fosse (Kabaré, Mindhalálig zene) a mozi történetének egyik legnagyobb rendezője volt; utolsó filmje méltatlanul alulértékelt, fájdalmasan igaz szerelmi történet Dorothy Stratten (Mariel Hemingway) Playboy-modell és felfedezője, Paul Snider (Eric Roberts) tragikus kapcsolatáról. Fosse olvasatában Snider amolyan modern Pygmalion, fantom…

Az örmény rendezőnő, Anna Melikyan 2007-es filmje egy modern A kis hableány-adaptáció, ami pontról-pontra követi, de közben újra is értelmezi Andersen történetének elemeit. Keveredik benne a meseszerű, játékos stilizáltság, a keserédes humor és a moszkvai hétköznapok brutalitása. Alapvetően egy mágikus…

Ez a film – amit a magyar tévécsatornák időnként a béna Az “Igazi” címmel adnak – túlzás nélkül a világ egyik legszebb és legszomorúbb szerelmesfilmje. Az USA egyik déli államában, egy lepusztult iparvárosban játszódik, ahol Paul (Paul Schneider) autószerelésből él,…

Nekem a Tik-tak című film azt az időszakot jelenti, amikor minden szerdán a gimiből hazajövet kiveszem a postaládából a jövő heti műsorújságot, és egyenként végignézem az összes csatorna programját, majd tollal bekarikázom, hogy mit érdemes megnézni. Két karikát kapott az,…

Itt egy igazán érdekes és élvezetes magyar film – fehér holló -, aminek létezéséről mégis alig tudunk, köszönhetően annak, hogy be sem mutatták a mozik. Pedig ez Magyarország első hivatalosan elismert Dogma-filmje (összesen kettő van). Dömötör Tamás Premier című filmjében…

Nehéz nem szentimentalizmusba süllyednem, mikor erre a filmre gondolok. Az élet szeretetéről, nehézségeiről, a barátságról, az életünkben vívott harcokról, szerelemről szól. Figurák, akiket szabadságuk miatt irigyelhetünk, és egyszerű, de mégis kalandos hétköznapjaikért. Csigavadászatra indulni, felkapaszkodva egy vonatra. Békákat fogni nádpálcával.…

Kevés olyan ügy van, amiért kimennék tüntetni az utcára, de egy Powell-Pressburger retrospektív vetítéssorozatért gondolkodás nélkül indulnék. Sokszor mondjuk, hogy ezt és ezt a filmet a moziban kell látni. Nos, ha én már csak egyszer lőhetném el ezt a bókot…

A történet egyszerű alaphelyzetből indul: Bruno (Vittorio Gassman) nem talál egyetlen nyitva tartó üzletet sem, ahonnan telefonálhat aktuális nőcskéjének. Egy ablakban meglátja az ünnepnapon is a tankönyvei felett gubbasztó Robertót (Jean-Louis Trintignant), és felkéredzkedik hozzá. A gyors telefonból gyors ebédmeghívás…