február 2015 hónap bejegyzései

Magánymese-sci fibe oltva

A kritika, ami zavarba hozza a szerzőt: “A Dobozváros óta tudjuk, hogy úgy kellett Lakatos István a magyar kiskorúaknak szóló irodalomnak, mint egy falat kenyér. Kellett, hogy végre valaki a jelen problémáira reflektáljon, és ne akarjon valami élettől elrugaszkodott, értelmezhetetlenül idejétmúlt, esetleg az ostobaságig butított történetecskét letolni a srácok torkán.”

Egyedülálló északi hangzásvilág

Az Észt hét keretében egyedülálló északi hangzásvilág, lágy kanteleszó, sodró vokálok, lendületes ritmusszekció. Így zenélne Mari Boine, ha a dél-észtországi Võromaa-ban születik. A nyolcadik Észt hét nyitó rendezvényén kultúrák és dallamok különleges fúziójának lehetünk tanúi a Trafó klubterében.

Sötétkamra – előhívott versek

Néhány éve központi téma volt, hogy nem olvasunk verseket (és mások pedig soha semmit…). Újabban nem igazán kerül terítékre a téma, felolvasóesteken, dedikálásokkor még fel-felsóhajtunk, de inkább talán csak megszokásból.

Yann Tiersen Budapestre látogat

A francia zeneszerző februárban a budapesti Akvárium Klubban mutatja be a tavalyi év májusában megjelent Infinity című lemezét, amit a kritikusok is nagyon dicsértek. A zeneszerző olyan kultikus filmekhez írt zenét, mint a Good Bye Lenin! vagy az Amélie csodálatos élete, amiért Cézar-díjjal és egy World Soundtrack díjjal is kitüntették.

Zárás pillanatában

Legnagyobb szerkesztőségi kedvenceink a beküldött cikkek – írjatok bátran! 🙂 Ezúttal a törzsvendégből csapossá átváltozott/emelkedett, barátai által csak LÁSZLÓ-nak becézett bennfentes közérdekű és folyó ügyeit adjuk közre – vesd össze: Peter Handke A kapus félelme a tizenegyesnél c. novellájával

Mire elég napi 100 dollár Budapesten?

A New York Times Magyar Turizmus Zrt. által is segített szerzője, Seth Kugel Frugal Traveller című rovatában az ár-érték arány szempontjából veszi szemügyre az országokat.

László a csapnál

Csapos szerepfelfogásom óhatatlan velejárója a vendégek mellett tanúsított diszkréció, így a következő sorok és szereplők valósággal történő bárminemű egyezősége kizárólag a véletlen műve lehet, ill. a történet felhasználása brazil szappanoperákhoz a hétköznapokban szigorúan tilos!

Anyai énregény

Marie, a feleség, úgy lebeg végig a történeten, ahogy aranyló hajkoronája lebeg a levegőben utána, amikor Boda úr, a fodrász segít elindulni a biciklivel, hogy a küllők be ne kapják, és a hajkorona fel ne csavarodjon a tengelyre, mint Isadora Duncan lobogó sálja a Bugattiéra.

Hangos vágóhíd

Aki a hangoskönyvet még nem próbálta, annak volna egy javaslatunk a “nyaram céljai” listájába, a rég elkötelezett rajongóktól pedig várjuk az ötleteket a szerkesztőségbe!

Ne sírj, mert vége lett!

Gabriel Garcia Marquez irányította rá a világ figyelmét Dél-Amerika irodalmára. Röviddel azt követően, hogy megírta a Száz év magányt, megkapta érte a Nobel-díjat, és hamarosan sikk lett őt, és azt a többi Dél-Amerikai írót olvasni, akik elképesztően jó könyveket írtak.

Hétrevaló
A művelt ember járatja a Hétrevalót!

Rovatok