Az egyetlen budapesti tcs nyáron

Kétségbevonhatatlan tény, hogy a Tankcsapda Magyarország legnépszerűbb zenekara, amit megszámlálhatatlan teltházas koncert, fantasztikus arany- és platinalemezek sora és rengeteg rajongó támaszt alá, így nem is lehetett kérdés, hogy a Tankok zárják az idei szabadtéri szezont a Barba Negra Trackben.

Tankcsapda2

 

Az estét a Magor nyitotta, akik jó párszor felléptek már a ’Rockcsempészek’ előtt, és ezúttal is emlékezeteset nyújtottak, hiszen mindig élmény olyan csapatokat látni, akiken érzi az ember, hogy tényleg igazán szívvel-lélekkel, kitartással, szeretettel, elszántsággal muzsikálnak.

A Tankcsapda szokás szerint idén nyáron is fellépett minden jelentősebb fesztiválon, a szeptember 17-i koncert pedig nemcsak a Track, hanem a csapat számára is jó kis nyárzárónak bizonyult, amelyen természetesen megannyi Tankcsapda-himnusz felcsendült. Nyilván egy ekkora életműből nehéz mindenkinek a kedvére tenni, de a ’Csapda’ maximálisan törekszik arra, hogy az új és a régi dalok szerelmesei egyaránt megtalálják a számításukat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az intro után rögtön az Ez az a házzal lépett színpadra a debreceni ’Rockmaffia’. De nem hiányozhatott a Rock a nevem, a Köpök rátok, vagy az utóbbi időszak kedvencei közül az Alföldi gyerek, amit már szintén lelkesen énekel mindenki együtt Lukács Lacival.

Hasonlóan kötelező a Fiúk ölébe lányok, különösen a nyári koncerteken, és bár az idő már kicsit borongós volt, már csak a dal miatt is mindenki igazán a nyárban érezhette magát, és átélhetett még egy jó pillanatot az évszakból. Sokszor láthattuk már élőben a zenekart, mégis minden alkalommal lenyűgöz minket ennek a három embernek a profizmusa, összeszokottsága és dinamikája. Tamás pontos, feszes dobolás, Sidi hibátlan gitárjátéka, és persze Lukács, akinek immár 27 éve imádjuk összetéveszthetetlen, rekedtes hangját és szövegeit.

Apropó, szövegek. A klasszikus dalokat nyilván fejből idézi mindenki, de különösen a koncerteken az újabb nóták esetében is megüti az ember fülét egy-egy sor vagy részlet, amelyre addig talán fel sem figyelt, vagy éppen akkor kötődik az aktuális állapotához. Lukács nem az a frontember, aki megállás nélkül viccelődne két szám között, hozzá valószínűleg nem is illene az ilyesmi, de ettől függetlenül is kiválóan kommunikál a közönséggel, Sidi pedig szinte folyamatosan kinéz és mosolyog a rajongókra. És talán épp ezek a látszólag apró pillanatok az igazán fontosak, amelyek azt mutatják, hogy igenis meg lehet maradni embernek és emberinek még ennyi év után is.

Jó látni a ’Csapdánál’, hogy milyen komoly háttér és profizmus jellemzi a zenekart, mennyire egyben van a színpadi megjelenés, a kicsit különlegesebb mikrofonállványokkal és mindennel együtt, és persze, ami még fontosabb, hogy emellett a produkció is 100%-os, de Lukácséktól már jó ideje nem is vár mást a közönség.

A Tankcsapda azon kevés csapatok közé tartozik, amellyel talán tényleg az egész országnak van valamilyen sztorija, amikor épp Tankcsapda szólt a háttérben egy emlékezetes esemény során, vagy egy koncert, egy dal, vagy éppen egy sor valamelyik szövegből jelent sokat, és már csak azért is nagy élmény a zenekar egy-egy bulija, mert újra és újra át lehet ezeket élni, és persze újabb emlékezetes pillanatokkal lehet gazdagodni.

Megosztandó gondolatok
Hétrevaló
A művelt ember járatja a Hétrevalót!

Rovatok