Rózsák terén

Némely padon olvasgatott regény azért jóval több, mint egy szerelmes történet - jópár másikat viszont eladnak annak, ami nem az. Elég, ha átmelegít a szüzsé a hidegben?

Inkább nevezném abszurd burleszknek a jobban sikerülteket, ahol a szójátékokat szó szerint kell érteni, és ahol egy-egy mondat úgy siklik tova a szemünk előtt, hogy alig van időnk felfogni báját – hát még jelentését.

rozsak tere

fotó: Terbócs Attila

Páldául ott van az a franciás könnyedség, ahogy az író kikezdi a hivatalokat és az egyenruhás szerveket, az a magától értetődő természetesség, amivel egyesek a devianciamentes szexualitásról beszélnek (mindennemű vulgaritás vagy szürkés árnyalatok nélkül) és jelzik, egyáltalán nem hétköznapi művel akadtunk össze.
Hála a magyar könyvkiadás kiszámíthatatlanságának, újra és újra átélhetjük azt a teljesen természetesnek ható, ám mégis lehengerlő erejű varázslatot, amit például Boris Vian az írásaiban művel. Párbeszédeinek és leírásainak elevenségét nem koptatta meg az idő, ma is közvetlennek hatnak, nyelvi leleményei pedig gyönyörűséggel töltik el az ember szívét.
… és talán át is melegítenek egy kicsit.

Megosztandó gondolatok
Hétrevaló
A művelt ember járatja a Hétrevalót!

Rovatok