Everything You Can Imagine Is Real

"Elvarázsolt Erdő" - Vörös Eszter Anna (Everything You Can Imagine Is Real / EYCIIR) kiállítása Budapesten, a Radisson Blu Béke Hotelben. Megnyitó március 3-án, pénteken, 18 órakor.

Everything You Can Imagine Is Real

Részletek és fellépő zenészek a FB eseményben:  ITT

Vörös Eszter Annáról, az “EYCIIR” megálmodójáról:
“Amikor 2014 januárjában elkészítettem első rajzomat, még nem gondoltam, hogy később a rajzolás és festés
a hobbimból szenvedélyemmé, majd hivatásommá válik.

Everything You Can Imagine Is Real 2

Budapesten születtem 1990-ben, majd két éves koromban Gödöllőre költöztünk. Itt jártam általános iskolába és
gimnáziumba is. A gimnáziumi rajzórákon, rajzszakkörön kívül nem kaptam művészeti képzést, és egy-két
próbálkozástól eltekintve mintegy 10 évig nem is ültem le magamtól rajzolni. Már egyetemista éveim során, egy
nehéz időszak közepén álmodtam meg első rajzom ötletét 2014 január közepén. A stílus eleve adott volt – fekete,
nyúlánk alakok fehér háttér előtt -, de a vonalak és a technika azóta is folyamatosan formálódik. Kezdetben csak
fekete tollal, filcekkel dolgoztam, és a képeimben nem volt szín, sem apróbb részletek, vagy textúrák. Fokozatosan
tértem át a porpasztell használatára, ezzel értem el színátmenetes, “füstös” háttereket, majd 2015 májusától
elkezdtem akrillal is dolgozni, tehát klasszikus értelemben festeni, vászonra és papírra egyaránt.

2014 márciusában állíthattam ki először Aszódon egy csoportos kiállítás keretében, maradandó élmény számomra.
Aztán ezt több csoportos és egyéni alkalom is követte, s reményeim szerint követni is fogja.

Everything You Can Imagine Is Real 3

Az alkotás számomra egyfajta terápiaként indult, mint oly sok más ember számára is. Később lett hangsúlyos az a
szempont, hogy a tevékenységemmel szeretnék mások életébe is örömet hozni. Teremteni egy kis világot, ahová
betekinthet, beléphet az arra fogékony néző. Azt szoktam mondani, hogy szeretnék valami jót tenni a világban, mert
az embernek sokszor a mindennapokban jól esik egy kis öröm, kedvesség, élmény. Olyan tevékenységet szeretnék űzni,
amiből én is és mások is töltekezhetnek.
Képeim kapcsán leggyakrabban az “álom”, “látomás”, “lélektöredék” szavakat szokták használni. Úgy gondolom, hogy
minden művésznek benne van a lelke a munkáiban, legalábbis jó esetben. A tevékenységünkkel ajtókat nyitunk ki
önmagunkban és másokban is, és felelősek vagyunk azért, hogy ezeken az ajtókon ki vagy mi érkezik, vagy távozik.

Nagyon sok támogatást, kedves szót kapok a közönségemtől, és nagyon becsülöm őket ezért. Én úgy gondolom, az
emberek szeretetét és támogatását kivívni többet ér minden végzettségnél vagy papírnál.”

Megosztandó gondolatok
Hétrevaló
A művelt ember járatja a Hétrevalót!

Rovatok