Nils Holgersson csodálatos utazása

Gyerekkorom egyik meghatározó, kedvenc olvasmánya volt az apró Nils utazása a vadludakkal. Akkor még a régi, 1937-es kiadást kaptam kölcsön, de amikor megjelent a Móra könyvkiadónál, elolvastam újra. A Nobel-díjas írónő (nem ezért a könyvért kapta a díjat), eredetileg egy földrajzkönyv megírására kapott megbízást. Akkor már tanultunk Kiruna vasbányáiról, és Skane termékeny földjeiről, de a mi földrajzkönyveink meg sem közelítették azt, amit Selma Lagerlöf álmodott Svédországról. Nem csoda, hogy a svéd 20 koronást az ő arcképe, a másik oldalát pedig a vadludak utazása díszíti.

anils

Most, amikor végre sikerült összeraknom az Apámtól örökölt könyvespolcaimat, és kezdem kirakni rá az örökölt könyveket is, olyasmiket találok köztük, amikről rég elfelejtkeztem már, pedig valaha a kedvenceim voltak.
Talán a véletlen hozta magával, hogy Selma Lagerlöf fantasztikus könyve épp az írónő születésének 155. évfordulóján akadt a kezembe. Láttam a könyv alapján készült filmet is, kisebbik lányom épp akkor volt a legfogékonyabb gyerekkorában, amikor a televízió a sorozatot vetítette.
De a film sosem tudja pótolni azt, amit egy könyvben elolvashatunk. A film csak néhány epizódot ragad ki abból az elképesztően színes történetfolyamból, ami lepereg a szemed előtt, miközben egy könyvet olvasol.
A legmegrázóbb történet a könyvben szereplő rengeteg monda és legenda közt, talán az elsüllyedt város története volt. Amelynek gőgös és gazdag lakói arra ítéltettek, hogy addig sújtsa őket az átok, amíg egy ember, bármilyen kis összegért is, nem vásárol valamit náluk. Akár már halomnyi kelmét, aranyat és drágaságot is odaadnának egyetlen rozsdás rézgarasért, de Nilsnek ennyije sincsen.
Bár nem a legérdekesebbek közé számít a Lovagvár története, a szürke és fekete patkányok harcának színhelye, a történet csattanója mégis meglepő. Babszem ugyanis – így hívják Nilset a vadludak – egy csodálatos síppal csalja ki az összes gonosz, szürke patkányt a várból, megmentve ezzel a bentieket. Érdekes párhuzam ez a hamelni patkányfogó történetével. Amely az egyik változat szerint szomorúan végződik: miután a hamelniek nem fizettek a patkányfogónak, az visszajött, és elcsalta magával a gyerekeket, akik sosem tértek vissza.
De nem is igazán érdemes egy-egy történetet kiragadni ebből a fantasztikus egészből, amely úgy állítja be az akkoriban bizony még rettentően szegény Svédországot (százezrek vándoroltak ki a tengerentúlra), mintha az maga lenne az ígéret földje.
Nils végül visszatér a szülői házba, immár felnőtt gondolkodású, érett gyerekként. Másnap pedig, búcsút vesz barátaitól, a vadludaktól, akikkel fantasztikus kalandokat élt át.
„Amikor Nils felállt, megsimogatta az öreg vezérlúd nyakát, odament Ükszi-hez, Kakszihoz, Kolméhoz, Neljához, Viszihez és Kuszihoz, elbúcsúzott a hat öregtől, akikkel együtt töltötte ezt az egész időt.”
Azt tudtátok, hogy a vadludak nevei a finn számok nevei 1-től 6-ig?

anils1

Megosztandó gondolatok
Hétrevaló
A művelt ember járatja a Hétrevalót!

Rovatok